A laktózérzékenység (laktózintolerancia, tejcukor-intolerancia, tejcukor-érzékenység) lehet elsődleges (genetikai hátterű) vagy másodlagos (szerzett). Utóbbi esetben valamilyen alapbetegség vagy antibiotikus kezelés következtében kialakuló bélhámsejt-károsodás húzódik meg a panaszok hátterében.
A laktóz (tejcukor) egy összetett, amely két egyszerű cukorból, glükózból és galaktózból épül fel. A tejcukrot a vékonybél nyálkahártyáján termelődő laktáz nevű enzim bontja ketté az említett egyszerű cukrokra – ez azért fontos, mert a bélnyálkahártyán keresztül csak az egyszerű cukrok szívódnak fel.
Ha a bélnyálkahártya nem termel kielégítő mennyiségű laktáz enzimet, a laktóz változatlan formában továbbhalad a vastagbélbe, ahol a bélflóra baktériumai puffasztó hatású gázokra (hidrogén, metán) és hashajtó hatású zsírsavakra bontják azt.
A laktózérzékenység tünetei (hasi puffadás, hasmenés, hasi fájdalom, hasi görcsök, hányinger) a tej vagy tejtermékek fogyasztását követően körülbelül 30–120 percen belül jelentkeznek. Intenzitásuk attól függ, hogy a szervezetben milyen mértékben csökkent a laktáz enzim termelődése.
Fontos megjegyezni, hogy a laktózintolerancia nem azonos a tejallergiával. Laktózintolerancia esetén a tejcukor bontása és felszívódása szenved zavart (nem immunológiai folyamat), míg tejallergia esetében a tejfehérje vált ki kórosan heves reakciót az immunrendszerből (immunológiai folyamat).
A hidrogénkilégzési tesztet Gastro+ Gastrolyzer (Bedfont) műszerrel végezzük – funkcionális, nem invazív provokációs laboratóriumi teszt. Ezzel a módszerrel a laktózérzékenység (tejcukor-intolerancia) és a fruktóz- (gyümölcscukor-) felszívódási zavar mellett a SIBO (Small Intestinal Bacterial Overgrowth), vagyis a kontaminált vékonybél szindróma is vizsgálható.